A Derítő-tó vízutánpótlását a Tatabánya felől -
az ma már nem működő erőmű hűtőtavából érkező, így télen már nem meleg Által-ér szállítja, mely a derítést követően egy rohanó csatornaként vezeti el a vizet, majd száz méterrel arrébb, kanyargó erdei folyócskává szelídül.
A tó roppant akadós, egyedül közepén van egy kézilabdapályányi tisztább terület, egyébként a látható fák mindent elárulnak. A dél-keleti oldalon nádast találunk, innen nyugat felé haladva fehér kövekkel megszórt, megerősített partot. A vörös kövekkel kirakott part nem annyira sivár; árnyasabb és növények szegélyezik. A nyugati oldalon észak felé menve nemsokára a kifolyót keresztezzük. Innentől egy kis sziget és a víz parti stégházak kinálnak horgászhelyet egészen a tanyáig, majd onnan a keleti part nádasáig.
A parti horgászok számára új horgászhelyeket jelent a közelmúltban megépített fa híd, mely a tanyától indul a víz közepe felé.
Csónakból horgászva igazán azok érezhetik előnyben magukat, akik kíválóan ismerik a pályát, vakul belevágni a csónakozásba, nincs sok értelme.
A víz egyébként változó mélységekkel rendelkezik: a 30 centitől a 3 méterig, itt ott gödrökkel, de szinte végig fákkal, akadókkal, csökökkel.
Az erdőn átrohanó - inkább baktató - folyócskán horgászni nem mindennapi élmény. Akadós akárcsak a tározó, vízbedőlt fák osztják szakaszokra. Szeles időben az öreg fákról letöredező ágak csobbannak a vízbe, de a halak is meg-meg mutatkoznak. Kárászok, bodorkák, pontyok tanyája, de sok más hal is előfordul itt, főleg harcsák és csukák és süllők.
Kíváló bojlizási lehetőség kínálkozik a tározón parti és stéges állásairól. Nehéz terepen, kemény halakkal akadnak össze a pontyhorgászok.
A Derítő felső befolyójánál kb. 350 méter hosszú, 50 főig kényelmes versenypálya várja a horgászokat.