- Kolibica-tó (Lacu Colibita)
A Kelemen-havasok vízrajza
 A vulkanikus hegységekre jellemzően
a Kelemen-havasok folyóvizei, a Maros és a Beszterce mellékfolyói
sugárszerű lefutásúak. Jelentősebb a Fekete-patak, amelyik
az ÉK-i kráterből gyűjti össze a vizeket, és a Besztercébe
ömlik. A Ny-i kráter vizeit a Borgói-Beszterce gyűjti össze,
ami a Sajóba ömlik, az ÉK-ieket a Kis-Kelemen patak, az ÉNy-iakat
pedig a Dorna vezeti le. A havas D-i oldalán közvetlen a
Marosba ömlenek: a Bisztra-, Galonya-, Visa-, Ratosnya-,
Ilva-, Zebrák-patakok. A Nagy-Kelemen-patak DK-i irányba
tart. A Lomás-, Büdös- (Puturosul-), Vajda- (Voievodeasa-)
patakok Maroshévízre jutnak a Toplica patak közvetítésével,
amely a Marosba ömlik.
Természetes tavak: az ÉNy-i térségben levő Tündér-tó
(Tául Zánelor) és a Rekettyés csúcs DK-i oldalában
levő glaciális eredetű Jézer- (Iezer-) tó.
Két mesterséges tava a Kolibica- és a Féti-tó.
A Görgényi-havasok vízrajza
Az éghajlati és geomorfológiai viszonyoknak
megfelelően a vízfolyások bőhozamúak és sebesek.
A vulkáni kúpok és kráterek jelenlétének köszönhetően sajátos vízrajz alakult
ki. A vulkáni kúpok oldalán szétfutó (divergens), a kráterek belsejében pedig
összefutó (konvergens) völgyek fejlődtek ki. A többi krátertől eltérően a Mező-havas
kalderája majdnem teljesen ép, egyedül a Székelyópatak vágta át a kráter É-i
peremét.
A hegység É-i szegélyén számos patak: Borza (Borzia), Jód (Iod), Szalárd (Sálard),
Kis-Göde (Gudea Micá), Nagy-Göde (Gudea Mare), Mogyorós (Mágherus) siet a Maros
felé, míg K-i irányba (szintén a Marosba torkolnak) a Galócás (Gáláutas), Martonka
(Martonca), Kecske (Caprá), Bakta (Bátca), Köves (Pietrosu), Kis Borzont (Borzontul
Mic), Nagy-Somlyó (Lunca Mare). Déli irányba folyik a Sikaszó (Sicasáu) és
a Nagy-Küküllő (Tárnava Mare), melyek találkozásánál épült meg a Zeteváraljai
(Zetea) víztározó. Nyugat felé veszi útját a Kis-Küküllő (Tárnava
Micá), Kis-Nyárád (Nirajul Mic), Nagy-Nyárád (Nirajul Mare), valamint mindezek
közül a legbővízűbb a Görgény-patak (Gurghiu). Fontosak még a gyógyhatásukról
ismert sós és édesvizű tavak.
A Görgényi-havasok Ny-i lábainál lévő Szovátafürdő sós tavainak köszönheti
hírnevét. Legismertebb a Medve-tó valamint a Mogyorós-,
Zöld-, Piroska-, Fekete- és Vörös-tó.
A Hargita vízrajza
 Keleti oldalán meredek, néhol szakadékos, de mégis könnyen
járható patakvölgyeket találunk. A csíki hegylábi falvak mindegyikéből
az Oltot jobbról tápláló patakok mentén, mint a: Mitács (Újtusnád),
Aszó (Csekefalva), Nagyos (Csíkszentkirály), Vár (Csicsó),
Madaras (Csíkmadaras) vagy a karcfalvi Lok 4-5 órás (14-16
km) gyaloglással elérhető a Hargita gerince.
A Ny-i oldal uralkodó felszínformáit, a hosszú hegylábakat
a Hargitafennsíkba a Sikaszó-, Fenyvéd-, Nagy- és Kis-Homoród-,
a Vargyas-, Korcnos-, Barót-patakok és mellékágaik vágták be.
A Sikaszó és Fenyéd vize a Nagy-Küküllő (Zetelaka, Udvarhely)
közvetítésével a Maros vízrendszeréhez tartozik. A többi a
két Homoród (Homoródfürdő, Vlahica, Lövéte, Almás, Szt. Márton
stb.) közvetítésével vagy közvetlen az Oltba ömlik.
A Hargita igen bő vizű hegység. A túrákra nem kell az ivóvizet
hátizsákban cipelni. Lépten-nyomon találkozhatunk édes- és
borvízforrásokkal. Természetes tavai csak a geológiai múltban
tehettek, egy-egy kráter tölcsérében, amelyeknek nyomai az
elmocsarasodott Ördögtóban (Osztoros) és Lorcsban
(Nagykő-Bükke) figyelhetők meg.
Egyetlen mesterséges tava a Zetelaki-víztározó a Nagy-Küküllőn,
ahonnan Szt. Udvarhely vízellátását biztosítják. Nagy vízesések
nem fordulnak elő a hegységben, de a Nagy-Madarasi-patak egyik
jobb oldali ágán, a Szökő-patakon nagyon sok kis vízesés alakult
ki. Innen a patak neve is.
A Hargita-hegységet rengeteg szénsavas ásványvízforrása teszi
különlegessé. Gerincén a két helyiérdekű hegyi üdülőtelep,
a Szentimrei Büdös és Hargitafürdő, a borvizek és mofetták
dús feltöréseinek köszönheti létét. De borvízforrások találhatók
az Ördög-tó mellett, a karcfalvi Lok-patakban és Madicsafürdőn,
Csíkmadarason és a Nagy-Madarasi-patak völgyében vagy közvetlen
a fő gerincösvény mellett a Fertő-nyeregben. Lejjebb a csíki
oldalon, a dánfalvi Decgásfürdő, majd Csíkszereda Ny-i és D-i
pereme következik (Zsögödfürdő, Szeredai fürdő). Csíkszentkirályon
a borvizek mind a Hargita felőli oldalon (az Olt jobb terasza)
vannak. A faluban három borvízpalackozó üzemel. De ehhez az
oldalhoz tartoznak Csatószeg és Csíkverebes borvizes rétjei
is, a tusnádfürdői Bánya-patak forrásaival együtt.
A hegység DNy-i végződéseinél, a Nagy-Murgó-hegy alatt Uzonkafürdő
borvizei bukkannak fel. Nem kevésbé gazdag a Ny-i oldal, Szentegyházasfalu
(Vlahica) határa és a Vargyas-patak mente szintén a borvizek
eldorádója.
A Gyergyói-havasok vízrajza
 A Gyergyói-havasokban eredő patakok vizei három vízgyűjtő terület
irányába igyekeznek. Különösen érdekes a középső csoportban
eredő patakok sugaras irányú lefutása. A Gyergyói-medencét
teljes hosszában a Maros szeli át. Marosfőtől É-ra, a Fekete-Rez
(1538 m) csúcsa alatt látja meg a napvilágot, 1350 m magasságban.
Gyámoltalan erecske, a folyók középső szakaszára jellemző
lassúsággal, ráérősen kanyarog., de már Remete környékén
tekintélyes folyócskává növekedik, hogy erőt gyűjtve nekirohanjon
és áttörje Maroshéviz-Déda között (Felső Maros-áttörése)
a Kelemen-Görgény vulkanikus vonulatát. Legfontosabb mellékpatakjai:
Heveder-, Visszafolyó; Békény ; Kürücök; Güdüc-, Ditró ;
Orotra ; Toplica patak.
A Békény fontosabb mellékpatakjai a felső szakaszon: Hajnal-,
Nagy-köves; Balázs Lőrinc; Kis-György; Nagy-György; Mogyoróspatak.
A középső szakaszon veszi fel a Csanód, Magas-Bükk; Tlárpatakát.
A Borszéki-medence zártsága és aránylag kis területe következtében
nagyobb patakok nem alakultak ki. A medence patakjait a Kis-Beszterce
mellékpatakja, a Nagy-Borpatak gyűjti össze. A Kis-Beszterce
a Békási víztározó felső végénél ömlik az Aranyos-Besztercébe.
A medencét nemcsak felszínalaktani szempontból, de vízhálózatát
tekintve is két részre lehet osztani. A D-i rész jelentős patakjai:
Kis-Bor-, Bor-, Málnás- is a Nyíres patak. A felső rész patakjai:
Hanzker-, Nádas; Fokhagymás-patak. Borszék hírnevét elsősorban
ásványvízforrásainak köszönheti, ahol több mint húsz természetes
ásványvízforrás tör fel. Összetételük szerint lehetnek: bikarbonátosak,
meszesek, magnéziumosak, sósak, hipotóniásak, alacsony vastartalommal.
Gyógyító hatással van az emésztőrendszer megbetegedéseire,
valamint a periferikus érrendszerre.
|
|
