- Feltóti-tó (L. Taut)
A Bihar-hegység vízrajza
 A NY-i Kárpátok vízhálózata gazdag és karsztos
jellegénél fogva sajátos. Mivel a
Bihar-hegység az első magas É-D-i irányú hegytömb a Pannon-alföld és a Tisza-síkságától
K-re, az uralkodó Ny-K irányú légáramlatok első jelentősebb akadálya. E mozgó
légtömegek páratartalma itt csapódik le először, és ezért a hegység Erdély
egyik legcsapadékosabb tájegysége. A vízfolyások szempontjából a Pádisi-karsztfennsík
a legrendhagyóbb. A felszíni vizeket elnyelik a mészkő rétegek, felszín alatti
repedésekben (néha barlangokban) folytatják az utat, majd arnikor vízzáró (kristályos
palák, agyag stb.) kőzethez érkeznek, ismét a felszínre bukkannak, általában
bővizű karsztforrásokként. Ezért a karsztplatókon nem alakultak ki mélyebb
völgyek, s emiatt a tájékozódás is sokkal nehezebb a kisebb-nagyobb töbrök
és katlanok között. A Bihar-hegység bő vízkészletének magyarázata, hogy több
jelentös folyónak itt van a forrásvidéke: a Sebes-Körös jád-völgyi ágának,
a Meleg-Szamosnak, az Aranyosnak, a Köves- és Fekete-Körösnek. A Pádiszóna
legnagyobb karsztforrása a Gerlbina-kitörés és leglátványosabb víznyelője a
Csodavár.
Az Erdélyi-érchegység
vízrajza
Az Erdélyi-érchegység folyó- és forrásvizekben gazdag hegyvidék.
Felszíni vizeinek nagy részét zegzugos patakhálózat teszi ki,
míg a nagyobb folyók csak a peremvidékeken jelennek meg.
A legfontosabb a hegység K-i és D-i karéján a Maros. Közvetlen
vagy közvetve beléömlik az összes patak 75%-a. Az ÉNy-ról K-re
folyó Ompoly a legnagyobb jobb oldali mellékvize. A Petriceaua-hegy
(1142 m) Ny-i oldalán ered, 60km hosszú és Gyulafehérvárnál
ömlik a Marosba. Főbb jobb oldali ágai (a bal oldaliak a Torockói-hegyekhez
tartoznak) a Kénesd (Trámpoaiele) a Nagy-patak és az Ompolygalac-patak
(Galati). Az Ompoly szennyezett folyó, a völgyében levő ércbányászat
miatt. A Maros É-ról érkező legnagyobb mellékfolyója a Gyógy
vize (Geoagiu, 34 km hosszú). Forrásvidéke 1000 m magasságban
van a Vf. Fericeli-hegy (1170 m) D-i oldalán. Legfontosabb
mellékágai balról Arderr-patak és a Drascu. A jobb oldaliak
a Disznó- (V. Porcului-) és a Veres- (V. Rosie-)patak. Megjegyzés:
ennek mentén van Verespatak bányaváros.
A Drascu-patak és a Csébpatak (Cib) találkozásánál nyílik a
Csebi-szoros. Ezek a környék kedvenc kirándulóhelyei. A szorosban
apró mészköbarlangok is elöfordulnak. A K-i hegyvidék többi
folyója a Gyógy és az Ompoly között, a Homoród, Bokaj (Bácáinti).
A Gyógy völgyétől Ny-ra egyre kurtábbak a patakok, mivel a
Maros felé lejtö hegyoldalak meredekek. A fontosabbak a Bábolna,
Vornrága (Vármaga), Csertés (Certej), Kaján és Almás.
Az É-ra folyó patakokat a Fehér-Körös gyüjti össze. A Güina-hegy
(Biharhegység) 1467 m-es csúcsa alatt ered és a Tomnatek-hágó
irínyába (D) folyik. Körülbelül 300 km után Gyulánál egyesül
a Fekete-Körössel. A VI. századi latin nyelvű feljegyzések
Crisua néven említik. Constantin Porphyrogeneticus "Krisos" néven,
görögül írta le, ami aranyat jelent (Chrysson). Felsö folyása
vad szurdokokban bővelkedik. Csak a Halmágyi-medencében szabadul
ki a hegyek szorításából, hogy nemsokára egy újabb szép szoroson
vágja át magát Halmágycsúcs (Várfurile) és Honctő (Gurahont)
vonalán, a Zarándi- és Béli- (Codru Moma-)hegységek között.
A Bihar-hegységből eredő mellékágait most elhanyagoljuk. Az
Érchegység felőliek a Brecsesd-, Bukuresd- (Bucuresci-), Cebe-
(Teben-) és a Váca-patak. A felelőtlenül kezelt bányaművelések
miatt a Fehér-Körös vize nagymértékben szennyezett.
A felszíni vizek másik csoportját a gyógyforrások képezik.
Ásványi anyagokban gazdag, többnyire szénsavas, meleg és hideg
vizek. A hegységet átszövő utóvulkáni működések szülöttei.
A legtöbb gyógyforrás a DK-i és a D-i részeken sorakozik. Jelenlétük
egy - a körülbelül 10 km mélységben húzódó törésvonalhoz kapcsolódik.
A vidék ásványvizeinek királynöje a feredőgyógyi (Geoagiu Bái).
Több mint kétezer éve ismert. A rómaiak "Thermae Dodonae"-nak
nevezték fürdőjüket Germisara település mellett. Feredőgyógy
nemcsak mint a fürdőkúrák központja jelentős.
Környékén számos hegyisétára kialakított, könnyen járható turistaút
is található. A Gyógy völgyén felfelé még ismertek Bózes és
Bakonya (Bacáia) ásványvizei.
Legtöbbjük azonban egymás után következik a Gyalmárt (Gelmar)
Sólymossal összekötö aszfaltozott megyei út mentén, a Maros
jobb partján. Ezek: Bábolna, Rápolt, Gyertyános (Cárpinis),
Bánpatak és Kéménci (Chimindia). Távolabb a Marostól, a hegy
szívében található ásványvizek Hercegány (Harygani) és Tresztia
(Trestia) településeken bukkannak elő. Mindkettő Boicához tartozik.
A rövid záporpatakok (torrensek) völgyei nem voltak alkalmasak
természetes tavak kialakulásához. Az első ember alkotta vízgyűjtők
a XVIII. században készültek el, mint például a Karács-tó (Caraci)
a Cebe völgyében (4,5ha, 3,5m mély) vagy a Fehérági-tó a Csertés
völgyében (4ha, 8,7m mély). Igen szép környezetben fekszenek,
hétvégi kirándulások kedvelt helyei. A Fehér-Körösön épült
a Mihelenyi-tó (Miháileni), az egész hegység legnagyobb víztározója;
a helyi vízi erőművet táplálja. Körülbelül 4km hosszú, 300-400
m széles, betongátjának magassága 80m. Brad mellett található
a régen felhagyott táráteli zagytároló. Vize tiszta, horgászparadicsom.
|
- Fehér-Körös
- Fekete-Körös
- Maros
- Tőz
|
