- Magyarigeni-tengerszem (Jézer-Iezerul Ighiu)
A Gyalui-havasok
(Muntii Giláului) vízrajza
Vízhálózata gazdag, patakjainak
többsége É-ra folyik, és a Hideg- és Meleg Szamost
táplálja (hosszú völgyekkel), míg egy kisebb részük (rövidebb
ágakkal) az Aranyosba ömlik.
Éghajlata kontinentális, és a magasságtól függően
havasi vagy havasalji. Mivel a Ny-ról érkező uralkodó légáramlatok
útjában a Bihar-hegység és a Vigyázó (Vlegyásza) után következik,
azoknál valamivel kevesebb csapadékot kap. A magasabb régiókban
sem haladja meg az évi 900 mm-t. Az évi átlaghőmérséklet az
1000 m-nél magasabb hegytetőkön alig 2-3 °C (itt a szél ereje
is nagyobb), míg a 600 m-nél alacsonyabb helyeken 7 °C körül
van.
A Torockói-hegység vízrajza
A Torockói-hegység vízhálózata a Maros vízgyűjtő
területének részét képezi. Az itt eredő, avagy a hegység térségén
átfolyó vizek közvetlen, illetve közvetett módon a Maros középső
folyását gazdagítják. Kevés kivételével rövidek, a hegyvonulatra
merőleges folyásúak, tiszta, gyors vizűek. Völgyeik, sziklába
vágott mesés szorosaik révén jelentős turisztikai potenciállal
rendelkeznek.
Az Erdélyi-érchegység vízrajza
Az Erdélyi-érchegység folyó- és forrásvizekben gazdag hegyvidék. Felszíni vizeinek
nagy részét zegzugos patakhálózat teszi ki, míg a nagyobb folyók csak a peremvidékeken
jelennek meg.
A legfontosabb a hegység K-i és D-i karéján a Maros. Közvetlen vagy közvetve
beléömlik az összes patak 75%-a. Az ÉNy-ról K-re folyó Ompoly a legnagyobb jobb
oldali mellékvize. A Petriceaua-hegy (1142 m) Ny-i oldalán ered, 60km hosszú
és Gyulafehérvárnál ömlik a Marosba. Főbb jobb oldali ágai (a bal oldaliak a
Torockói-hegyekhez tartoznak) a Kénesd (Trámpoaiele) a Nagy-patak és az Ompolygalac-patak
(Galati). Az Ompoly szennyezett folyó, a völgyében levő ércbányászat miatt. A
Maros É-ról érkező legnagyobb mellékfolyója a Gyógy vize (Geoagiu, 34 km hosszú).
Forrásvidéke 1000 m magasságban van a Vf. Fericeli-hegy (1170 m) D-i oldalán.
Legfontosabb mellékágai balról Arderr-patak és a Drascu. A jobb oldaliak a Disznó-
(V. Porcului-) és a Veres- (V. Rosie-)patak. Megjegyzés: ennek mentén van Verespatak
bányaváros.
A Drascu-patak és a Csébpatak (Cib) találkozásánál nyílik a Csebi-szoros. Ezek
a környék kedvenc kirándulóhelyei. A szorosban apró mészköbarlangok is elöfordulnak.
A K-i hegyvidék többi folyója a Gyógy és az Ompoly között, a Homoród, Bokaj (Bácáinti).
A Gyógy völgyétől Ny-ra egyre kurtábbak a patakok, mivel a Maros felé lejtö hegyoldalak
meredekek. A fontosabbak a Bábolna, Vornrága (Vármaga), Csertés (Certej), Kaján
és Almás.
Az É-ra folyó patakokat a Fehér-Körös gyüjti össze. A Güina-hegy (Biharhegység)
1467 m-es csúcsa alatt ered és a Tomnatek-hágó irínyába (D) folyik. Körülbelül
300 km után Gyulánál egyesül a Fekete-Körössel. A VI. századi latin nyelvű feljegyzések
Crisua néven említik. Constantin Porphyrogeneticus "Krisos" néven, görögül
írta le, ami aranyat jelent (Chrysson). Felsö folyása vad szurdokokban bővelkedik.
Csak a Halmágyi-medencében szabadul ki a hegyek szorításából, hogy nemsokára
egy újabb szép szoroson vágja át magát Halmágycsúcs (Várfurile) és Honctő (Gurahont)
vonalán, a Zarándi- és Béli- (Codru Moma-)hegységek között. A Bihar-hegységből
eredő mellékágait most elhanyagoljuk. Az Érchegység felőliek a Brecsesd-, Bukuresd-
(Bucuresci-), Cebe- (Teben-) és a Váca-patak. A felelőtlenül kezelt bányaművelések
miatt a Fehér-Körös vize nagymértékben szennyezett.
A felszíni vizek másik csoportját a gyógyforrások képezik. Ásványi anyagokban
gazdag, többnyire szénsavas, meleg és hideg vizek. A hegységet átszövő utóvulkáni
működések szülöttei. A legtöbb gyógyforrás a DK-i és a D-i részeken sorakozik.
Jelenlétük egy - a körülbelül 10 km mélységben húzódó törésvonalhoz kapcsolódik.
A vidék ásványvizeinek királynöje a feredőgyógyi (Geoagiu Bái). Több mint kétezer
éve ismert. A rómaiak "Thermae Dodonae"-nak nevezték fürdőjüket Germisara
település mellett. Feredőgyógy nemcsak mint a fürdőkúrák központja jelentős.
Környékén számos hegyisétára kialakított, könnyen járható turistaút is található.
A Gyógy völgyén felfelé még ismertek Bózes és Bakonya (Bacáia) ásványvizei.
Legtöbbjük azonban egymás után következik a Gyalmárt (Gelmar) Sólymossal összekötö
aszfaltozott megyei út mentén, a Maros jobb partján. Ezek: Bábolna, Rápolt, Gyertyános
(Cárpinis), Bánpatak és Kéménci (Chimindia). Távolabb a Marostól, a hegy szívében
található ásványvizek Hercegány (Harygani) és Tresztia (Trestia) településeken
bukkannak elő. Mindkettő Boicához tartozik.
A rövid záporpatakok (torrensek) völgyei nem voltak alkalmasak természetes tavak
kialakulásához. Az első ember alkotta vízgyűjtők a XVIII. században készültek
el, mint például a Karács-tó (Caraci) a Cebe völgyében (4,5ha, 3,5m mély) vagy
a Fehérági-tó a Csertés völgyében (4ha, 8,7m mély). Igen szép környezetben fekszenek,
hétvégi kirándulások kedvelt helyei. A Fehér-Körösön épült a Mihelenyi-tó (Miháileni),
az egész hegység legnagyobb víztározója; a helyi vízi erőművet táplálja. Körülbelül
4km hosszú, 300-400 m széles, betongátjának magassága 80m. Brad mellett található
a régen felhagyott táráteli zagytároló. Vize tiszta, horgászparadicsom. |
|
