Üdvözöljük a Fischinfo honlapján!

Az Avas-hegység vízrajza

A Túr vízvidékén vagyunk. Az Avas, Kőhát és a Rozsály Ny-i lejtői és az általuk körülzárt medence vizei indítják el útjára ezt a kis folyót, melyet Petőfi oly szépen énekelt meg "A Tisza" című versében. Romániai vízgyűjtője, mely 1210 km2, teljes egészében Szatmár megye területére esik. Hossza az országhatárig 70 km. A Kőháti-vonulat Avasi-medencére néző Tisztás-tető (Buiana) csúcs oldalából 960 m magasan két ágból, a Barjan és Gorohából ered. Átszelve az Avasi-medencét, Kőszegremete alatt fogadja magába mellékvizét, a Bikszádot (Valea Rea, mely 29 km hosszú útján már felvette a Bujánházi kapuban) a Lekencét (Lechnicioara, 16 km hosszú) és a Fehérpatakot (Valea Alba, hossza 19 km).
A Rozsály-vonulat Ny-i lejtőiről érkezik a medencébe a Kis és Nagy Tárna patak. Egyesülve, a Muzsdaly-kapun át távoznak a medencéből és Kisgérce alatt ömlenek 35 km után a Túrba. A Túr viszonylag kis vízgyűjtőjű folyó; vízszintingadozásai, illetve vízhozama igen változó.
Az Avas-hegység ÉNy-i részének vizeit a Túrhoz tartozó Turc-patak (hossza 22 km), valamint a Tisza felé igyekvő Nagy Tarna és Batarcs- (Batarci-) patakok szállítják le.
Ami a tavakat illeti, az egyre jobban mocsarasodó kis morotvatavakon kívül természetes állóvize az avasi tájnak nincs. 1972-ben árvízvédelmi céllal viszont Kányaházánál 360 ha vízfelületű, 7,90 m mély víztározó épült, valamint több kisebb tározó, mint a fürdőpataki, a barkolcai, a birkovicai és mások. Ezek az állóvizek nagyban hozzájárultak a turizmus fejlődéséhez a szatmári tájakon.

A Gutin-hegység vízrajza

Az É-i vízválasztó gerinctől a Máramarosi-medence felé folyó vizek, a Kőháton végighaladva a Tisza vízrendszeréhez tartoznak (lásd: a Kőhát-hegységet).
A D-re folyó patakok a Lápos közvetítésével minden csepp vizüket a Szamosba küldik. A Lápos, habár a Cibles- és Lápos-hegység vizeit gyűjti össze, a Kapnik és Zazar útján jelentős vízmennyiséget kap a Gutin-hegységtől is.
A Kapnik-patak a Neteda-hágó alatt ered, éltető vize a hasonnevű bányavárosnak (35 km hosszú, vízgyűjtő területe 262 km2).
A Lápost tápláló folyóvizek közül a legfontosabb a Zazar. A Gutin-kráter Ny-i lejtőin ered (1000 m körül), kettéosztja Nagybányát és Hagymásláposnál (Lápusel) ömlik a Láposba. Hossza 29 km, vízgyűjtő területe 317 km2. Egyik legnagyobb mellékfolyója a jobb oldali Fernezely, melynek forráságai a Sturi- és a Kalamár patakok. Útközben bekebelezi a Blidár-, Pisztrángos-, Fekete-patakokat. Az É-D-i lefutású Fernezely völgy hossza 26 km, vizgyűjtő területe 169 km2.
Úgy a természetes, mint a mesterséges tavak fontos szerepet töltenek be a Gutin-hegység ökoszisztémájában. A mesterséges tavak közül a legnagyobb az 1965-ben épített Fernezelyi-tározó. Gátfalának magassága 57m, hossza 165 m. A tó felszíne 113 ha, hosszúsága 3,5 km. Nagybánya ipari- és ivóvízszükségletét biztosítja.
A hagyomány szerint két évszázados múltja van a két Bódi-tónak. A fernezelyi Bódi-tó vizét a Rurus-patakon épült gát fogja fel, elsősorban a kereszthegyi bányaüzem vizellátása céljából. Tengerszint feletti magassága 425 m, területe 1,6 ha, mélysége 5 m. Kör alakú.
A felsőbányai-víztározót a Fekete-hegy É-i lejtőjén létesítették, tsz. f. magassága 720 m, területe 3,5 ha, mélysége 7 m. Kör alakú. A felsőbányai bányaüzem szükségleteit hivatott kielégíteni. A tó közelében létesült a Kis Bódi-tó (Tündérek tava) 700 m magasságban, 1 ha területtel. A Bódi-tavak egyike sem szolgál már ipari célokat, akárcsak az 1965-ben kialakított giródtótfalusi-tó sern. Napjainkban a turizmust, a kikapcsolódást és pihenést szolgálják.
Az ülepítőtavak az utolsó 20-25 évben alakultak ki, és a kapniki, felsőbányai, giródtótfalusi (Táutü de Sus) nagybányai flotációk (ércmosók) által felhasznált, cián- és nehézfém-vegyületekkel szennyezett vizeket tárolják.
A Gutin-hegység területén pisztrángos medencerendszereket is kialakítottak, a Pisztrángos- és a Fernezely-patakok találkozásánál, valamint a Fekete-patak és a Fernezely összefolyásánál.
A Gutinra a természetes tavak sokfélesége jellemző. Közülük néhánynak már csak a nevét őrzik a helynevek, mint pl. a nagybányai Szt. János-patak völgyében a Pinme-tó vagy Misztótfalu K-i határában a Sós-tó.
Egypár tó bányaomlás következtében jött létre. Egy közülük igazi unikumnak számít, mégpedig a Kék-tó. A felsőbányai Bánya-hegy D-i lejtőjén 565 m magasságban keletkezett 1920-ban. Nevét a vizében oldott rézszulfáttól kapta (rézgálic). Ez színezi gyönyörű zöldeskékké a tölcsér alakú medence vizét.
Ugyancsak bányaomlás következtében keletkeztek az aknasugatagi Sós-tavak (Ocnasugatag). Ma gyógyfürdő és üdülöközpont épült mellettük. Az iker Gutin-tó (1043 m magasságban) a Kakastaréjtól É-ra, egy mocsaras, tőzeges teknő közepén helyezkedik el. Periglaciális eredetű tó. Tőle nem messze K-re van a Brébi-tó. Földcsuszamlás okozta létrejöttét, 825 m tsz. f. magasságban helyezkedik el. Területe 4300 m2 , mélysége 20 m.

A Kőhát-hegység vízrajza

A Kőhát-hegység vízhálózata a Tisza vízrendszeréhez tartozik. Folyóvizei vagy direkt a Tiszába ömlenek, vagy más folyók közvetítésével jutnak a Tiszába. Kárpáti típusú vizek, tavaszi magas vízállás és nyári áradások jellemzik.
A Szaplonca folyó É-on közvetlenül a Tiszába ömlik. Vízgyűjtő medencéje magába foglalja a Kőhát É-i részét, területe 135 km2. A folyó bővizű, átlagos vízbősége 3,8m3/sec. Esése is elég számottevő: 80-90 m/km, ebből kifolyólag nagy szállítóerő jellemzi. Csak három fő forrásága (Sapintioara, Runk, Nyíres) egyesülése után nevezik Szaploncának. A főág, a Sapintioara, a Kerek-hegyen ered 1200 m magasságban, hossza a torkolatig 20 km. Völgyének érdekessége a Sólyomkő (P. Soimului) sziklafal, rajta saxofil növényekkel, mint például a világító májmoha (Schystostega osmundacea, mely Boross Ádám botanikus nevéhez fűződik) és néhány lápos terület. A másik forráság a Runk (hossza 11 km). Nevezik Covátarnak is. Két gyönyörű vízesésével válik ki a többi közül: a Runk- (5 m) és a Szaplonca(Covátar) vízeséssel (10-15 m). Az autóút a vízesés fejénél halad el.
A harmadik forráság a Nyíres-Nádas (Nires-Nádasa, hossza 13 km). Forrásvidékén található a kiterjedt átmeneti láp, a Zsileszku (Jilescu), ahol a ritka kárpáti tejfű (Euphorbia carpatica) tenyészik. Egy ugyancsak nagyon ritka gombafajt is leltek itt, az ausztráliai eredetű tintahalgombát (Anthurus archerü). Mielőtt az árnyas bükkösbe érkezne, egy 15 m magas szikláról zuhan alá, ez a Sipot-vízesés.
Az Iza-folyó a Radnai havasokban ered, teljes hossza 83 km. A Kőhátból kapja bal oldali mellékvizeit: a Súgó-patakot (Pr. Sugáu), ami a Kőhát-tetőn ered, forrásának a Bárlan-patakot tekintik. Ez a Strunga Tiganului közelében szép vízeséssel hagyja el a vulkáni platót. A Kőluzti-vízesés (Cascada Strungii) néven ismert 20 m magas zuhatag kedvenc turistacélpontja a helybelieknek. A Mára folyócska szintén az In mellékága. Bal oldali vizeit a Kőhátról szedi össze. Legfontosabb közülük a Fényes-patak (Valea Brazilor), amelvikbe előbb a kálderából lúdlábszerűen gyűlnek össze a patakok, majd lejjebb a Tatár-szorosban (700 m) folytatja útját a Mára felé. A szoros geológiai különlegesség, az egyetlen andezitsziklába vágott szurdok Romániában. Állóvizek: Nagyobb kiterjedésű természetes tavak a vidéken nincsenek. A dagadólápokban (oligotrof vagy felláp) megőrzött mély, sötétbarna víztükrök jelentik az állóvizeket. A Hernécsi-lápot köznyelven gyakran tengerszemnek nevezik, habár nem szolgált rá ezen megkülönböztető jelzőre. Egy elöregedett kráterben levő tőzegláp közepén, 2ha terjedelmű víztükör (körülbelül 10X20 m felületű). A Demeter-tó fellápjának legmélyebb részén is megmaradt egy tavacska. A Nagy-tengerszem vagy Fekete-tó, a Cigány-kő és a Fekete-kő között félúton található.