Üdvözöljük a Fischinfo honlapján!

A Görgényi-havasok vízrajza

Az éghajlati és geomorfológiai viszonyoknak megfelelően a vízfolyások bőhozamúak és sebesek.
A vulkáni kúpok és kráterek jelenlétének köszönhetően sajátos vízrajz alakult ki. A vulkáni kúpok oldalán szétfutó (divergens), a kráterek belsejében pedig összefutó (konvergens) völgyek fejlődtek ki. A többi krátertől eltérően a Mező-havas kalderája majdnem teljesen ép, egyedül a Székelyópatak vágta át a kráter É-i peremét.
A hegység É-i szegélyén számos patak: Borza (Borzia), Jód (Iod), Szalárd (Sálard), Kis-Göde (Gudea Micá), Nagy-Göde (Gudea Mare), Mogyorós (Mágherus) siet a Maros felé, míg K-i irányba (szintén a Marosba torkolnak) a Galócás (Gáláutas), Martonka (Martonca), Kecske (Caprá), Bakta (Bátca), Köves (Pietrosu), Kis Borzont (Borzontul Mic), Nagy-Somlyó (Lunca Mare). Déli irányba folyik a Sikaszó (Sicasáu) és a Nagy-Küküllő (Tárnava Mare), melyek találkozásánál épült meg a Zeteváraljai (Zetea) víztározó. Nyugat felé veszi útját a Kis-Küküllő (Tárnava Micá), Kis-Nyárád (Nirajul Mic), Nagy-Nyárád (Nirajul Mare), valamint mindezek közül a legbővízűbb a Görgény-patak (Gurghiu). Fontosak még a gyógyhatásukról ismert sós és édesvizű tavak.

A Hargita vízrajza

Keleti oldalán meredek, néhol szakadékos, de mégis könnyen járható patakvölgyeket találunk. A csíki hegylábi falvak mindegyikéből az Oltot jobbról tápláló patakok mentén, mint a: Mitács (Újtusnád), Aszó (Csekefalva), Nagyos (Csíkszentkirály), Vár (Csicsó), Madaras (Csíkmadaras) vagy a karcfalvi Lok 4-5 órás (14-16 km) gyaloglással elérhető a Hargita gerince.
A Ny-i oldal uralkodó felszínformáit, a hosszú hegylábakat a Hargitafennsíkba a Sikaszó-, Fenyvéd-, Nagy- és Kis-Homoród-, a Vargyas-, Korcnos-, Barót-patakok és mellékágaik vágták be. A Sikaszó és Fenyéd vize a Nagy-Küküllő (Zetelaka, Udvarhely) közvetítésével a Maros vízrendszeréhez tartozik. A többi a két Homoród (Homoródfürdő, Vlahica, Lövéte, Almás, Szt. Márton stb.) közvetítésével vagy közvetlen az Oltba ömlik.
A Hargita igen bő vizű hegység. A túrákra nem kell az ivóvizet hátizsákban cipelni. Lépten-nyomon találkozhatunk édes- és borvízforrásokkal. Természetes tavai csak a geológiai múltban tehettek, egy-egy kráter tölcsérében, amelyeknek nyomai az elmocsarasodott Ördögtóban (Osztoros) és Lorcsban (Nagykő-Bükke) figyelhetők meg.
Egyetlen mesterséges tava a Zetelaki-víztározó a Nagy-Küküllőn, ahonnan Szt. Udvarhely vízellátását biztosítják. Nagy vízesések nem fordulnak elő a hegységben, de a Nagy-Madarasi-patak egyik jobb oldali ágán, a Szökő-patakon nagyon sok kis vízesés alakult ki. Innen a patak neve is.
A Hargita-hegységet rengeteg szénsavas ásványvízforrása teszi különlegessé. Gerincén a két helyiérdekű hegyi üdülőtelep, a Szentimrei Büdös és Hargitafürdő, a borvizek és mofetták dús feltöréseinek köszönheti létét. De borvízforrások találhatók az Ördög-tó mellett, a karcfalvi Lok-patakban és Madicsafürdőn, Csíkmadarason és a Nagy-Madarasi-patak völgyében vagy közvetlen a fő gerincösvény mellett a Fertő-nyeregben. Lejjebb a csíki oldalon, a dánfalvi Decgásfürdő, majd Csíkszereda Ny-i és D-i pereme következik (Zsögödfürdő, Szeredai fürdő). Csíkszentkirályon a borvizek mind a Hargita felőli oldalon (az Olt jobb terasza) vannak. A faluban három borvízpalackozó üzemel. De ehhez az oldalhoz tartoznak Csatószeg és Csíkverebes borvizes rétjei is, a tusnádfürdői Bánya-patak forrásaival együtt.
A hegység DNy-i végződéseinél, a Nagy-Murgó-hegy alatt Uzonkafürdő borvizei bukkannak fel. Nem kevésbé gazdag a Ny-i oldal, Szentegyházasfalu (Vlahica) határa és a Vargyas-patak mente szintén a borvizek eldorádója.

Percsányi-hg.