|
Vízminőség:
Kiváló. A tavakat egy patak és több vízalatti forrás táplálja. Nyaranta a víz színe barnás a planktonszervezetek miatt, de ez csak a víz táplálékgazdagságára utal. Ne tévesszen meg a látszat: a halak itt különösen tiszták és finom húsúak. A tavat soha nem érte szennyezés.
A Keresztúri-tavak is árvízvédelmi céllal épültek 20 évvel ezelőtt, akárcsak a szomszédos völgyben fekvő - igencsak hasonló - Rugonfalvi-tó. Itt valójában két tó van: egy kisebb "alsó" és egy jóval nagyobb "felső". Horgászat szempontjából a felső tó érdekesebb - azért is mert ez megszületése óta még nem volt leengedve.
A környék legnagyobb halait találjuk ezekben a tavakban: 8-15 kilós, vagy ennél is nagyobb pontyok fordulnak elő. Ugyanakkor itt jegyzik Udvarhelyszék egyetlen említésre méltó harcsaállományát: bár az átlag egyedsúly nem nagy (5-10 kg), ezekben a tavakban különösen jól érzik magukat - lassan túlszaporodásról beszélhetünk.
Ponty:
Etetéssel jól helybentarthatóak, és ha a kárász-inváziót ki tudjuk szűrni keményebb vagy nagyobb méretű csalik használatával, biztosan számíthatunk 1,5-3 kilós pontyokra. Hajnalban és alkonyatkor főleg partszélben vagy a nádas körüli sekély vízben próbálkozzunk - ilyenkor egy könnyű úszós szerelék csodákra képes... A nap más szakában inkább a nagyobb távolságokat vallassuk.
Az igazán nagy pontyokat nemegyszer harcsának szánt lóbogárral, vagy harmatgilisztával fogják. Az élőcsalinak különös jelentősége van ezen a vízen.
Harcsa:
Ami a harcsahorgászatról eszünkbe jut, mindent érdemes kipróbálni: pergetés, kishal, halszelet, lóbogár, giliszta, nadály, pióca, béka - mindennel fogtak már. Egy nyári esős napon partszélben spiccbotról lógatott gilisztára is egymás után jönnek a húszcentis szürke harcsák... Aktivitásuk természetesen a nyári kánikulában hág a tetőpontra. Ekkor felkeresik a nagy tó felső részén található csutakos, sekély vizet: itt kell tehát várakoznunk. Hidegebb időben vagy napközben inkább a mélyebb részekről fogják.
A megakasztott harcsa szinte sohasem igyekszik a csutakok irányába, sokkal szívesebben bújik a ritkás nádasba. Amikor megakasztott halunk nagy sebességgel közeledik felénk (hogy a lazuló zsinórt is alig győzzük felvenni), szinte biztos, hogy a partmenti nádasba igyekszik. Persze gyakoribb az olyan eset, amikor a nyílt vízen végezhetjük a fárasztást.
Ne legyen hiányérzetünk a csónakhasználat tiltása miatt: a rendelkezés előtt gyakran próbálkoztak a harcsázók csónakból is, de a sekély vízben tartózkodó harcsák idő előtt megérezték a közeledő csónakot, és nagy ívben elkerülték. A partmenti zajra, fényre is különösen érzékenyek.
A két tó különböző fogási lehetőségekkel szolgál. A helyszín pedig kevésbé forgalmas helyen van. Az éjszakai közlekedők legyenek óvatosak: évről-évre jelzik innen medvék felbukkanását.
Szállás:
- A tó partján több kis házikó is épült, ezek természetesen bérelhetőek.
|