Szeben vmegye DNy-i részében, a Szebeni hegység egyik legkiválóbb s a Frumoásza hegytömeg legmagasabb csucsa (2248 m.), Szelistyétől D-re, a Szeben és Cód forrásvidékén, azon helyen emelkedik, ahol a Szebeni hegységből a Resinári hegysor kiágazik. A C. szivalaku, sziklatornyokkal övezett katlanában szép tengerszem van s ebből folyik ki a Szeben v. Cibin folyó. (Pallas)

Egyszerűbb megközelíteni Nagyszebenből, délnyugat fele kitűnő úton Resinár (Rasinari, Stadterdorf) után Paltinis-ig (Hohe Rinne. Magyar neve nincs e helyiségnek!). Kocsival utazhatunk. Ez a magashegyi üdülő 1380-1450 m-en található, s mint ilyen az országban egyedülálló. Itt szálláslehetőség és étkezés biztosított. Gyalogosan még 10-12 órányi út áll előttünk a vörös sáv turistajelzésen a Szebeni havasok 2244 m-es csúcsáig, ahonnan pár perc alatt érünk a Jézer-tó partjára. Ez az 1970 m magasan található tó 320 m hosszú, 189 m széles és legmélyebb pontján 13 m. Természetvédelmi terület 450 hektáron.

A mondát Kós Károly jegyezte fel és közölte első írásában az Erdélyben. Kós érettségije után 1901 augusztus 19-én indult a Szebeni-havasokban levő Piatra Alba-i határállomáshoz édesapjával és egy vezetővel, természetesen lóháton, hiszen a keskeny, alig járható hegyi utakat csak így lehetett megtenni. Érdemes idéznünk a pillanatot, amikor Kós Károly a Csindrel tetejéről lefele indulva meglátja a Nagy-Jézer tavát: "A Csindrel, mely eddig szelíden lankásodott, itt egyszerre, mintha beszakadt volna. Egy körülbelül 400-500 méter átmérőjű meredek oldalfalu kráternyílás előtt állítottunk, melynek fenekén, alattunk vagy 50 méternyire, egy kerek tó nyugodott mozdulatlanúl, csendesen, kristálytisztán. Sehol egy patak, egy forrás, mely táplálta volna, ellenben északi részén szélesen, bőven, hangosan zúgva, hömpölyögve szakad ki belőle a Szeben (Cibin) pataka.
E tengerszem a: Nagy-Jézer.
A mint így felülről letekintettem a szomorú, kékeszöld vízre, úgy tetszett, mintha egy bánatos tündér síró szemét látnám.
Szótlanul szálltam le a lóról."

Itt aztán a zsiványpecsenye elfogyasztása után kérte meg Kós Károly az oláh vezetőt, hogy meséljen valamit a vidékről; így került elő a Frumosza és Jézer regéje.