- Fekete-tó (Taul Negru)
A Széples-(Cibles)-hegység vízrajza
A Széplesnek igen gazdag a vízhálózata. A meredek hegyoldalakon
lezúduló esővíz és hóolvadék gyors, mély völgyü hegyi patakokat
táplál, amelyek egyre szélesebb völgyekké szelidülnek. Ez a gazdag
vízhálózat állandó, de évszaktól függően változó vízhozammal látja
el a nagy folyókat (Szamos, Tisza). A patakok vize igen tiszta,
csak lejjebb, a települések mentén veszít minőségéből.
Amint a bevezetőben említettük, a Széples-hegységet az Iza, Batiza
(Botiza), Szőcs (Suciu) és Szalva (Salauta) völgyei közé lehet behatárolni.
Északon: Az Iza folyó a Radnai-havasokban ered, és 83 km után Máramarosszigetnél
folyik a Tiszába. Már eredete is látványos - egy búvópatakkal kezdődik
a Kisbérc- (Bátrina-)csúcs alatt, amely egy kb. 3 km-es vizes barlang
után a felszínre tör, az "Iza kék forrása"-ként. A folyó
mentén sűrűn vannak települések, amelyek néprajzi szempontból meghatározók
a Máramarosi-medence történetében. Az Iza mellékfolyói a Cibles-,
Lápos-, Gutin-hegységekből erednek, de itt csak a Ciblesből eredő
főbb patakokat említjük, K-ről Ny-ra haladva: Kisjód, Bajkó, Jód
és Batiza. A legutóbbi, a Batiza egyben a Széples-hegység Ny-i határfolyója
is. Az Iza K-ről folyik Ny-i irányba, míg a többiek nagyjából D-ről
É-i irányba.
Nyugaton: Két főbb patak határolja, a már említett Batiza és a Szőcs,
ez utóbbi É-ról folyik D-i irányba. A Szőcs patak a Lápos folyó
egyik mellékfolyója, ennek völgyében vannak Felsőszőcs és Tőkés
telepiflések, amelyek felől a turista a Ciblest megközelíti.
Délen: Itt fordulnak elő a leghosszabb hegylábak, amelyek közt több
patak ered, D-i vagy enyhén DK-i irányba folyva, mint: a Valea Mare
(a Hudinról), a Bradirl amely a Stregior-Tomnatec-Árcser-csúcsok
alól gyűjti vizeit. Ezek végül is a Láposba torkollnak. A Cibles-
és Bran-csúcsok alól ered a Cibles-patak (31 km), Mittyénél (Mocod)
befolyik a Nagy-Szamosba.
Keleten: Itt egy nagyon gazdag vizű folyó, a Szalva folyik É-ról
D-i irányba, hozamát egy egész sor hegyi patak növeli, amelyek a
Radnai-havasokból és a Ciblesből erednek. A Szalva a Máramarost
a Naszódi-medencétől elválasztó Setref-hágó közelében ered kb. 1000
m-es magasságban. A Ciblesből eredő mellékfolyói É-ról D felé: Stefanita,
Sabia, Fiád, Fiezel, Bükkös. A Szalva a Nagy-Szamosba torkollik
Szálva községben, miután megtesz 42 km-t és vizeit egy több mint
400 km2 -es területről gyűjti össze.
A Széples egyetlen természetes tava a Fekete-tó (Taul Negru),
a Futa Scorusului-csúcstól DK-re.
A Láposi-hegység vízrajza
Mint a vulkanikus hegyek esetében
általában, a Láposi-hegységnek is gazdag a vízhálózata. A. D-DNy-i
lejtők patakjai mind a Láposba ömlenek, amely Nagybánya alatt torkollik
a Szamosba. Az északi oldalak rövid patakjai az Izát táplálják.
Ez Máramarosszigetnél találkozik a Tiszával.
A
hegységben ered a Fenyves-tető 1200 m-es D-i oldalában Máramaros
megye legfontosabb folyója, a Lápos. Hossza 115,8 km, vízgyűjtő
medencéje pedig 1825 km2. Nagyrészt kényelmesen folydogál, de amikor
a Preluca és a Breaza tömbök közrefogják Macskamezőnél (Rázoare),
Magyarlápostól (Lápus) pár km-re Ny-ra bizony megvadul és csak
egy 30 km-es, szűk szoros után szelídül meg újra Remeténél (Remecioara).
Ezen a szoroson végiggyalogolni (már amikor lehet) fölér egy igen
kemény hegyi túrával. Erdély egyik leghíresebb, szinte járhatatlan,
vadregényes szurdokvölgye.
A hegység másik patakja az É-i oldalon a Koszó (Cosáau). Vizei
legtöbbjét a Neteda-csúcs alól gyűjti. Nem hosszú patak, már 24
km után a Mára-folyóba torkollik. Neve (Cozu) már igen korai (1231-ben
kelt) oklevélben említett, később Koza, Kozzo néven találkozhatunk
vele. Északi irányba folyik egy kb. 900 m-es fennsíkon, amelyen
sűrűn váltakoznak a legelők, kaszálók a mogyorós, égeres tisztásokkal.
A völgyében levő falvak: Budafalva (Budesti), Szerfalva (Sirbi),
Felsőkálinfalva (Cálinqti), Somosfalva (Cornesti), Fejérfalva (Feruti)
igen régi máramarosi települések.
Az É-i oldal többi patakja:
- a Valea Sasului, amely a Sermetes és a Fenyvestető alól ered,
a Batizapatak bal oldali mellékága, amely aztán az Izába torkollik;
- a Sliitioara a Váratec (1173 m) alól ered, völgyében Glod és
Slátioara falvakkal;
- a Malomárok (Valea Morio) szintén a Váratec alól ered, és pár
km után az Izába ömlik.
A Máramarosi-havasok vízrajza
 A Máramarosi-havasok a Visó vízrendszeréhez tartozik, leszámítva
néhány kisebb vízfolyást, melyek a Priszlop vonulatától K-re erednek.
Ezek vizét a Cibó viszi, vagy közvetlenül torkollnak az Aranyos
Besztercébe.
Legjelentősebb tava a periglaciális eredetű Vinderel-tó,
a Fárkő és Mihálylek csúcsok közti nyeregben, 1615 m magasságban.
Hossza 155 m, legnagyobb szélessége 85 m, míg legnagyobb mélysége
5,5 m, felülete 0,9ha. Kisebb tófelületek vannak a Nagy Budeszku
tetőn, s három, glaciális eredetű kis tó a Bárdói Pietrosz csúcsa
alatt. A csúcsról mindhárom tó látható. A vidék egyik legszebb
és legtipikusabb tőzegmohalápju a Baitu 1450 m magasan a gerincen,
a hasonló nevű csúcs alatt, a Pietrosz csúcsától kb. 1 órai járásra
D-re. Ezt a tavat a gerincen elérni nehézkes a törpefenyves miatt,
ezért a gerinc Ny-i oldalán futó ipari utat kell követni szintvonalon,
míg jobbra feltűnik a fenyők között a tőzeges. Itt tenyészik sok
ritka reliktum növényfaj, mint például a máramarosi csormolya (Melampyrum
saxosum), álszittyó (Scheuzeria palustris) stb.
A Radnai-havasok vízrajza
 A Radnai-havasok jelentős vízválasztó három nagy vízgyűjtő medence
határán (Tisza, Aranyos-Beszterce és Nagy-Szamos).
Északi és ÉNy-i részén eredő vizei a Tiszába ömlenek. Jelentősebbek,
a Máramarosi-medencén végigfolyó Visó és Iza.
Északkeleti részén ered az Aranyos-Beszterce, amely végigkacskaringózva
a Keleti-Kárpátok hegyei között végül a Szeretbe ömlik.
Keleti részén ered a Nagy-Szamos, amely összegyűjti a D-i oldal
folyóvizeit. Ezek közül jelentősebbek a Bánya-patak, az Ányes
(Anies), a Kormája (Cormaia), a Rebra és a Szálva.  A hegység belsejében, a patakok sűrű hálózatot alkotnak. Vízhozamuk
változó. 1600-1700 m fölött, hóolvadás után, májusban bővizű,
majd fokozatosan apadó patakokat találunk. Ezek meredek völgyeken,
gyakran vízeséseken keresztül ereszkednek egész 800-1000 m-ig,
ahol egymással egyesülve már igazi hegyi folyócskákat hoznak
létre.
Az É-i oldal gleccservölgyeiben 1700 m fölött, egész sor kisebb-nagyobb
tavacskát találunk. Jelentősebbek: a Lala, az Aranyos-Beszterce
forrástava, a Bulzáescu-tavak (Bukuly-tólépcső) és a Mosolygó-tó.
Nagy részük alig éri el az 1-2 m mélységet. Kivétel a Bukuly-lépcső
második tava, amely meghaladja az 5 m-es mélységet. A tavacskák
egy része csak a csapadékból táplálkozik, ezek szárazabb, melegebb
években augusztusra kiszáradnak.
A turisták szempontjából külön említést érdemelnek a tiszta vizű
források. Nyár elején még mindenhol bőven találunk belőlük. Nyár
végére, főleg a gerincút mentén, nagy részük elapad. A Ny-i hegycsoport
eocén mészköveiben gyakoriak a karsztforrások. A legjelentősebbek
a Kék-forrás, és a Hidegforrás Teles-völgyében. A kristályos
palák zónájában lemezes mészkövek mentén, kisebb vízhozamú, de
megbízható forrásokat találunk. A hegység peremein ásványvízforrásokra
bukkanhatunk.
A Borgói-hegység
 a K-i Kárpátok erdélyi É-i határláncolatának tagja, a Nagy-Szamos és Beszterce völgyei közt. A
Radnai szorosnál ágazik
ki a Radnai havasok hatalmas tömegéből s először D.-nek tart
(legmagasabb csucsa a Vurva Omuluj. 1832 m.), majd a Borgói
szorosnál keskeny ágakban Ny. felé kanyarodik (Henyul 1614 m.)
s mindinkább alacsonyodó ágaival (Viráni kő 741 m.) a Nagy-
Szamos és Sajó egyesüléseig huzódik. Fővölgyei Ny. felé az Ilva
és Les, K. felé a Kosna és Tesna völgyei. Geologiailag a B.
főtömege kristályos palákból áll, Ny. felé vonuló részét eocén
képletek alkotják közben egyes trachitszigetekkel. A hegység É-
i és K-i részében alig járható, csak két hegyi út visz gerincén
át a Borgói szorosból a Les és Ilva völgyébe, melyben nehány
község is van. A Ny-i szakaszt 3 országút szeli, u. m.
Besztercéből Somkerekbe és Naszódra, és Borgóból Kis-Ilvára,
utóbbi 720 m. magasságig kapaszkodik fel.
|
|
