Az Aninai-hg vízrajza

Az Aninai-hegység összes vize a Temes, Krassó és Néra közvetítésével a Dunát táplálja. A Szemenik hegységben eredő Pogányos (Pogánis) patak (forrásága a Toplica) a Kis Macskás csúcs (794 m) alatt ered, É-ról kerüli meg a hegységet, felvéve balról a Tó- (Táu-), Igaz- (Igazu-) és Hosszú- (Lunga-) patakokat. Messze, a bánáti síkságon, Temesújlaknál (Uliac) ömlik a Temesbe.

A Lokvai-hegyek (Niuntii Locvei) vízrajza

Az É-i lejtőkről eredő patakok mindannyian a Néra bal oldali mellékágai, mint a Kremenica (Cremenita), Susára (~u$ara) és Mikos (Micosu). Rövid és mély, nehezen járható szurdokvölgyeket alkotnak.
A gerinctől D-re folyó patakok közvetlenül a Dunába ömlenek. Fontosabbak: a Rádonya, Liburázsda és Bosnyág (Bopeagu).
A Nagypatak (Valea Mare) és a Báró-patak (Valea Baronului) találkozásánál fekszik Újmoldova, fontos turisztikai csomópont, ahol szálloda is található.
ÉGHAJLAT, NÖVÉNYZET, ÁI,LATVILÁG, TERMÉSZETVÉDELEM
Klímáját a földközi-tengeri légáramlatok befolyásolják. Ez legjobban az évi átlaghőmérsékleti értékekben tükröződik, ami 9-10 °C. A száraz meleget alig enyhíti a 800 mm évi csapadékmennyiség.
A hegységet kiterjedt erdőségek borítják. Faállományuk leginkább tölgy, bükk, éger, platán, virágos kőris (mannakőris) és som.
A rezervációkban különleges, ritka, melegkedvelő növények és állatfajok találnak védelmet. Ígv a Balta Nera-Dunáre rezervátum 10 ha-os területén
örökre víz alá került a Széchenyi úttal együtt. Ma már a. Széchenyi -emléktábla is a múlté, de a Kazán-szorosban fal nagyságú márványtábla hirdeti a Vaskapu szabályozásának 1898-as befejezését.
A Duna szorosa menetrendszerű hajójáratokkal is bejárható.
FOLYÓK, PATAKOK, TAVAK
Az Almás-hegységet körülölelő folyókról, mint a Duna, Néra és Cserna, már írtunk. A Dunáról kiegészítésképpen megemlítjük, hogy az Ómoldva és Turnu Severin közötti 120 km-es szakaszon medrének szélessége igen változó. A Grebeni-hegylábnál 2000 m-re szélesedik ki (Turnu Severintől 80 km-re felfelé), míg a Kazán-szoros függőleges sziklafalai 170 m-re préselik össze a folyót.

Az Almás-hegység vízrajza

A Dunáról kiegészítésképpen megemlítjük, hogy az Ómoldva és Turnu Severin közötti 120 km-es szakaszon medrének szélessége igen változó. A Grebeni-hegylábnál 2000 m-re szélesedik ki (Turnu Severintől 80 km-re felfelé), míg a Kazán-szoros függőleges sziklafalai 170 m-re préselik össze a folyót.
Ezen a vidéken magától értetődő, hogy közvetve vagy a Cserna és a Néra közvetítésével minden csepp folyóvíz a Dunát gazdagítja. A hömpölygő folyam bal oldali mellékvizei az Almás-hegységből tekervényes, sokszor meredek völgyeken ereszkednek alá. A Lubkó és Orsova közötti szakasz fontosabb patakjai: Orevica, Toronica, Berzászka, Ilova, Poloseva, Sztrenyica, Juc, Ponikova, Mrakónia, Mala és Jeselnyica.
Az Almás-medencén áthaladó Néra bal oldalról fogadja magába a Putna; Rudária; Bánya- és Sopot patakokat. A Csernába jobbról beömlő patakok a Szverdin, Járdásica és Szaszkersica.
A hegység vízhálózata sok helyen mészkőszurdokokat alakított ki, amelyeket nehéz megközelíteni és felfedezni, mivel a gazdag erdőtakaró elrejti őket. A legismertebbek a Rudária Berzászka (vagy Nagy-Patak), Sirina és Putna szurdokai. Természetes tavak nem képződtek a hegységben, viszont Orsova alatt található a Duna legnagyobb vízi erőművének duzzasztott tava, román-jugoszláv közös építkezés eredménye.