- Ilcoana-tó (L. Ilcoana)
A Máramarosi-havasok vízrajza
 A Máramarosi-havasok a Visó vízrendszeréhez
tartozik, leszámítva néhány kisebb vízfolyást, melyek a Priszlop
vonulatától K-re erednek. Ezek vizét a Cibó viszi, vagy közvetlenül
torkollnak az Aranyos Besztercébe.
Legjelentősebb tava a periglaciális eredetű Vinderel-tó, a
Fárkő és Mihálylek csúcsok közti nyeregben, 1615 m magasságban. Hossza 155
m, legnagyobb szélessége 85 m, míg legnagyobb mélysége 5,5 m, felülete 0,9ha.
Kisebb tófelületek vannak a Nagy Budeszku tetőn, s három, glaciális eredetű
kis tó a Bárdói Pietrosz csúcsa alatt. A csúcsról mindhárom tó látható. A vidék
egyik legszebb és legtipikusabb tőzegmohalápju a Baitu 1450
m magasan a gerincen, a hasonló nevű csúcs alatt, a Pietrosz csúcsától kb.
1 órai járásra D-re. Ezt a tavat a gerincen elérni nehézkes a törpefenyves
miatt, ezért a gerinc Ny-i oldalán futó ipari utat kell követni szintvonalon,
míg jobbra feltűnik a fenyők között a tőzeges. Itt tenyészik sok ritka reliktum
növényfaj, mint például a máramarosi csormolya (Melampyrum saxosum), álszittyó
(Scheuzeria palustris) stb.
A Radnai-havasok vízrajza
 A Radnai-havasok jelentős vízválasztó három nagy vízgyűjtő medence határán (Tisza, Aranyos-Beszterce és Nagy-Szamos).
Északi és ÉNy-i részén eredő vizei a Tiszába ömlenek. Jelentősebbek, a Máramarosi-medencén végigfolyó Visó és Iza. Északkeleti részén ered az Aranyos-Beszterce, amely végigkacskaringózva a Keleti-Kárpátok hegyei között végül a Szeretbe ömlik. Keleti részén ered a Nagy-Szamos, amely összegyűjti a D-i oldal folyóvizeit. Ezek közül jelentősebbek a Bánya-patak, az Ányes (Anies), a Kormája (Cormaia), a Rebra és a Szálva.  A hegység belsejében, a patakok sűrű hálózatot alkotnak. Vízhozamuk változó. 1600-1700 m fölött, hóolvadás után, májusban bővizű, majd fokozatosan apadó patakokat találunk. Ezek meredek völgyeken, gyakran vízeséseken keresztül ereszkednek egész 800-1000 m-ig, ahol egymással egyesülve már igazi hegyi folyócskákat hoznak létre.
Az É-i oldal gleccservölgyeiben 1700 m fölött, egész sor kisebb-nagyobb tavacskát találunk. Jelentősebbek: a Lala, az Aranyos-Beszterce forrástava, a Bulzáescu-tavak (Bukuly-tólépcső) és a Mosolygó-tó. Nagy részük alig éri el az 1-2 m mélységet. Kivétel a Bukuly-lépcső második tava, amely meghaladja az 5 m-es mélységet. A tavacskák egy része csak a csapadékból táplálkozik, ezek szárazabb, melegebb években augusztusra kiszáradnak.
A turisták szempontjából külön említést érdemelnek a tiszta vizű források. Nyár elején még mindenhol bőven találunk belőlük. Nyár végére, főleg a gerincút mentén, nagy részük elapad. A Ny-i hegycsoport eocén mészköveiben gyakoriak a karsztforrások. A legjelentősebbek a Kék-forrás, és a Hidegforrás Teles-völgyében. A kristályos palák zónájában lemezes mészkövek mentén, kisebb vízhozamú, de megbízható forrásokat találunk. A hegység peremein ásványvízforrásokra bukkanhatunk.
A Kelemen-havasok vízrajza
 A vulkanikus hegységekre jellemzően
a Kelemen-havasok folyóvizei, a Maros és a Beszterce mellékfolyói
sugárszerű lefutásúak. Jelentősebb a Fekete-patak, amelyik
az ÉK-i kráterből gyűjti össze a vizeket, és a Besztercébe
ömlik. A Ny-i kráter vizeit a Borgói-Beszterce gyűjti össze,
ami a Sajóba ömlik, az ÉK-ieket a Kis-Kelemen patak, az ÉNy-iakat
pedig a Dorna vezeti le. A havas D-i oldalán közvetlen a
Marosba ömlenek: a Bisztra-, Galonya-, Visa-, Ratosnya-,
Ilva-, Zebrák-patakok. A Nagy-Kelemen-patak DK-i irányba
tart. A Lomás-, Büdös- (Puturosul-), Vajda- (Voievodeasa-)
patakok Maroshévízre jutnak a Toplica patak közvetítésével,
amely a Marosba ömlik.
Természetes tavak: az ÉNy-i térségben levő Tündér-tó
(Tául Zánelor) és a Rekettyés csúcs DK-i oldalában
levő glaciális eredetű Jézer- (Iezer-) tó.
Két mesterséges tava a Kolibica-
(E11) és a Féti-tó.
A Borgói-hegység
 a K-i Kárpátok erdélyi É-i határláncolatának tagja, a Nagy-Szamos és Beszterce völgyei közt. A Radnai szorosnál ágazik ki a Radnai havasok hatalmas tömegéből s először D.-nek tart (legmagasabb csucsa a Vurva Omuluj. 1832 m.), majd a Borgói szorosnál keskeny ágakban Ny. felé kanyarodik (Henyul 1614 m.) s mindinkább alacsonyodó ágaival (Viráni kő 741 m.) a Nagy- Szamos és Sajó egyesüléseig huzódik. Fővölgyei Ny. felé az Ilva és Les, K. felé a Kosna és Tesna völgyei. Geologiailag a B. főtömege kristályos palákból áll, Ny. felé vonuló részét eocén képletek alkotják közben egyes trachitszigetekkel. A hegység É- i és K-i részében alig járható, csak két hegyi út visz gerincén át a Borgói szorosból a Les és Ilva völgyébe, melyben nehány község is van. A Ny-i szakaszt 3 országút szeli, u. m. Besztercéből Somkerekbe és Naszódra, és Borgóból Kis-Ilvára, utóbbi 720 m. magasságig kapaszkodik fel
|
|
