- Óruzsini-víztározó (Ruzin)
- Tarnókai-tó (Trnávka)
- Thurzó-tó (Gölnicbánya, Gelnica)
- Uhornai-tó (Gölnicbánya, Gelnica)
Csergő
A Kárpátok ÉK. -i határláncolatának egyik kisebb tagja, az egykori Sáros vm. -ben a Tarcza és Szekcső völgye közt. Túlnyomóan erdős, kanyargós gerincét a Lucsinka vagy Litinye patak völgye választja el a tőle Ny. -ra eső Mincsol-hegységtől (l. o. ), míg É. felé majdnem szakadatlanul megy át a Jávor (l. o. ) csoportjába. Legmagasabb csúcsai a Lisza (1069 m. ) és a C. (1053 m. ). D. felé hosszabb ágakat bocsát Kisszeben és Uszfalu felé. E hegység leginkább kárpáti homokkőből épült fel, a Tarcza felé néző lejtőkön azonban neokom palaövből jura és neokomi mészkősziklák merednek fel, melyek szakadozott alakjuknál fogva nagyon elütnek a homokkő gömbölyded kúpjaitól.
Branyiszkó
Hegycsoport az egykori Szepes és Sáros vármegye-k határán. Nevezetes a két megyét összekapcsoló B.-hágó, 758 méter magasban, amely Szepesváraljáról Sirokára vezet. E hágó körül folyt le 1849 febr. 5. a branyiszkói ülközet, a szabadságharc legfényesebb haditetteinek egyike, midőn a bányavárosokon és a Szepességen átvonuló Görgey elől Schlick osztrák altábornagy el akarta zárni az útat. Az alig 14.000 főnyi Guyon-hadosztály a megerősített hágót kemény ostrom után elfoglalta, amikor a 33. zászlóalj élén Erdősi Imre piarista tábori pap vezette rohamra a honvédeket. Ez a győzelem lehetővé tette az összeköttetést a tiszai honvédsereg és Görgey közt.
Szepes-Gömöri Érchegység
Másnéven Magyar Érchegység, nevezetes bányavidék. Karbonkori, variscusi hegyrom, erősen lepusztult, főtömege leginkább kristályos palákból áll, amelyek közt sok vasérctelep van. Úgy látszik, régi mészkőtakarójának maradványai délen a pelsőczi, sziliczei és tornai mészkőplatók, É. -on a murányi plató és az a mészkőves hegyvidék, ebben a dobsinai jégbarlang stb. van. É. -on és K. -en a Hernád völgye, Ny. -on a Murány-völgye, D. -en a Rozsnyói-medence jelölik határát. Legmagasabb része Nagyrőcze felett a Kakas (Kohut, 1411 m. ) s tőle É. -ra a Sztolicsna (Sztolicza, 1480 m. ). A hegy többi része, a völgybevágódások fölött meglehetősen egyenletesmagasságú s fokozatosan hanyatlik K. felé, ahol már csak mintegy 600 m. magasságok vannak rajta. Elég szelid lejtőjű, erdős hegyvidék, legfőbb lecsapoló vízere a Gölnicz-patak.
Eperjes-Tokaji hegység
Az ÉNy. -i felvidék vulkánikus zónájának egyik darabja, amely a Sajó völgynyílásából egészen Eperjes vidékéig tart. Ny. -ról a Hernád, K. -ről az Ondova-Tapoly széles völgye, ill. síkja határolja. Az E. határozott folytatása a Ptacsnik, ill. Selmecbánya vidékéről kiinduló vulkánikus gyűrűnek. A hegység túlnyomó részben eruptikus kőzetekből áll, főként andezitból, trachitból, riolitból és tufából s tulajdonképen nem más, mint tekintélyes nagyságú, mediterránkori vulkánok sorozata, amelyek meglehetősen le vannak pusztulva. Rendesen a Kapiról Hanuszfalvára vezető hágótól számítják a hegységet. Legészakibb csoportja a Sóvári-hegység, v. Simonka, amely a Simonkacsúcsban 1092 m. magasságot ér el. Innen D. felé az egyes vulkánokat vagy vulkáncsoportokat néhány száz méter magas átjárók választják el s ezek között emelkednek a 8-900 m. magas hegyek. Ilyen csoportok: a Makovicza (979 m. ), a Dargó-csoport, amelynek legmagasabb csúcsa a Téres (870 m. ). Ettől D. -re a 328 m. magas Kisszalánczi hágón vasút vezet keresztül. A hegység D. -i részét, a Bódva völgyétől D. -re el szokták a többitől különíteni, mert ennek D. -i lejtőjét (de nem az egész D. -i darabot) Hegyaljának (l. o. ) nevezik. Ezen terem a világhírű hegyaljai vagy tokaji bor. Maga a Tokaji-hegy a vulkánsortól különálló, meglehetősen szabályos, erősen lepusztult vulkán, amelynek tufái csak helyenkint vannak még meg. Ugyanilyen különálló, a sorozatból kiugró vulkán a komplikált Sátorhegy Sátoraljaújhely mellett. Úgy látszik, hogy ez a két különálló hegy tulajdonképpen csatlakozó darabja annak a másik, sokkal kisebb sorozatnak, amely a Sátorhegytől a bodrogközi Királyhelmeczi hegyen át, néhány kisebb, törmelékbe fulladt vulkánmaradvány közvetítésével a beregszászi hegyeknek vág. A Tokaji-hegy (516 m., l. o. ) és a Sátorhegy közt levő szép lejtőség változatos domborzatának, meg a kitünően málló eruptivus kőzeteknek köszönhetjük a Hegyalja kitünő borait. Itt a hegység lába előtt a Bodrog folyik, amely a hegyből jövő vizeket felfogja. A hegy lábát a folyó felett szép, magas terraszok kísérik, amelyeken a vasút vezet. Ny. -on a Hernád K. -en az Ondova, ill. a kis Ronyva fogja fel a hegyekből lejövő kis patakokat, amelyek természetük szerint nem lehetnek hosszuak. A hegyek közé, részben az eruptivus kőzeteknél fiatalabb, részben azoknál idősebb laza harmadkori rétegek nyúlnak be, az É. -i részén sótelepekkel (Sóvár). Régibb kőzetek csak a hegységen kívül találhatók, különösen a Ronyva és az Ondova közt a nagyon lepusztult Zempléni Szigethegységben.
|
|
