- Újbesztercei-víztározó (Nová Bysctrica)
- Árvai-víztározó (Oravská priehrada)
Nyugati-Beszkidek
Szorosabb értelemben azon hegycsoport, melynek főgerince a Trojacska vagy Beszkidhegytől és a Viszokától ÉK. -re a jablunkai hágóig (550 m. ) terjed. Ny. felé a Javornik (1077 m. ), K. felé az Osszus csoportja (1173 m.) csatlakozik hozzá. Főgerince mindenütt a történelmi Magyarország határát követi legmagasabb csúcsa a Nagy-Polom (1067 m. ) és az Uherszka (1028m). Ny. -on a turzófalvai hágó a Javornik-csoporttól választja el. E hegycsoport az egykori Szilézia és Trencsén vármegye határán emelkedik, D. - i ágai a Kiszucza völgyébe ereszkednek s rövidek. V. ö. Matzura József: Illustrirter Führer durch die Beskiden (Teschen 1892).
Árvai Magura
A Kis-Fátra hegyláncolatnak legészakibb tagja, melyet DK. és K. felől az egyesült Árva folyó völgye, E. felől a Fehér-Árva s az abba ömlő Hrusztinka, Ny. -on pedig a zázrivai völgy határol; az utóbbi és a Hrusztinka völgye közt (1131 m. ) nyereg választja el az odább É. -ra emelkedő Parács csoporttól (1326 m. ), mely már az Osszus hegycsoporthoz tartozik s az ÉNy. -i határláncolat tagja. Az így körülhatárolt hegység Dny. -i - ÉK. -i irányban 34 km. hosszúságban, 7-11 km. szélességben terül el, hosszúra nyuló, többnyire erdős hegyhátat képez, a főgerinc fölé aránylag kevéssé emelkedő gömbölyded kúpokkal; csak egy helyen, Árvaváralja és Hrusztin közt a Priszlop-hágó. (812 m. ) által rovátkolva. Legtömegesebb a hegység Ny. -i része, amelyben a legmagasabb tetők, ú. m. a legelővel fedett Kubini havas (Kubinszka hola, 1345 m. ), Mincsol (1341 m. ), s a dél felé kiágazó Kocska (1224 m. ) és Liszica (1213 m. ) emelkednek. Alacsonyabb és egyszerűbb szerkezetű a Priszloptól K. -re eső része, mely az 1220 m. magas Budin-ban kulminál. A hegység kőzete nagyobbrészt homokkő. Némelyek a Magura kezdetét már a Vág sztrecsnói szorosától számítják s az egész Kis-Kriván csoportot (1711 m ) is hozzáveszik, ami azonban nem helyes. (Magy. Kárpát-egyesület XIV. évk. 1887. 77-119. )
Kis-Fátra
Az a hegyláncolat, mely a Fehér és Fekete Árva összefolyásától kezdve először az Árva és Varinka, azután egyfelől a Vág, másfelől a Turócz és Nyitra völgyei közt ÉK. -ről DNy. -ra huzódik s a galgóczi hegyekkel végződik. Ez a hegység, mely a Kárpátok leghosszabb láncolatai közé tartozik, ÉK. -DNy. -i irányban mintegy 160 km. -nyire nyúlik, szélessége 10 és 40 km. közt változik. A hegység földrajzi tagozódásánál fogva több szakaszra oszlik, melyek geológlailag is különválnak. Legészakibb tagja a Fehér és egyesült Árva kanyargásától befogott s Ny. felé a zazrivai mély völgyig terjedő, többnyire lapos hegyhátakból álló s 1345 m. -ig emelkedő Árvai Magura (l. o. ). A zazrivai völgyön túl a hegység hirtelen magasabbra emelkedik s az eddiginél zordabb s szaggatottabb jelleget vesz fel; ez a szakasza, mely a zazrivai völgy, a Varinka és a Vág völgyei közt terül szét, a tulajdonképeni Kis-F. v. Kriván-F. csoportja. Főgerince a Vág folyóval párhuzamosan ÉK. -ről DNy. -ra csap s közvetetlenül a zazrivai völgy felett a vadregényes és szaggatott Roszudeczben 1606 m. -ig emelkedik. Innen a gyalogfenyővel s havasi legelővel borított alpi jellegű széles gerinc nagyobb kanyargásokkal DNy. felé csap s egymást követik jelentékeny csúcsai, minők a Stoh (1608 m. ), a Kleb (1644 m. ), a Kis-Kriván (1711 m. ), mint az egész Kis-F. legmagasabb csúcsa, a F. -Kriván (1669 m. ) és s Szuchy (1468 m. ), melyen túl a magasság gyorsan csökken s a hegység a Vág sztrecsnói szorosánál hirtelen véget ér. A meglehetős széles gerinc É. és D. felé rövid s meredek erdős ágakkal ereszkedik, melyek közé keskeny s mély völgyek vágódnak be. Helyenként óriási sziklacsoportok fordulnak elő, ezek közül legnevezetesebb a Vrátna (l. o. ) nagyszerű sziklaszorosa Terhelytől D. -re, a Roszudecz és Szuchy sziklaképződményei stb. Nevezetes a D. -i oldalon a Vágra nyiló suttói völgy 40 m. magas vízesése s a felette levő Mózes-forrás. Természeti szépségekben e hegység igen gazdag s a Kis-Krivánról nyiló kilátás a legszebbek közé tartozik az országban. A hegységen keresztül csak nehezen járható turista-utak vezetnek, s csak a Magyar Turista-Egyesület fennállása óta, mely a F. -Krivánon menedékházat épített, keresik fel e vidéket sűrűbben a taristák. Geológiai alkata igen bonyolult; főtömege gránit, de É. -on nagyobb kiterjedésben lép fel a dolomit (Roszudecz), mészkő (Vrátna völgye), eocén márga és homokkő. A regényes sztrecsnói szoroson túl, mely a Kis-F. -t ketté hasítja, a hegységnek több egymástól jól elkülönített tagja következik; első sorban a Rajcsanka és Turócz völgyei közt a Veterna-hola vagy Rajeczi havasok (l. o. ) egységes jellemű, hosszura nyúló, rövid ágú csoportja a Mincsol (1364 m. ) és Klak heggyei (1353 m. ). E csoport gránitalapra támaszkodó kristályos palákból áll s így geológiai szerkezetét illetőleg a Vág-jobbparti Kis-F. -val egy. A facskói hágón túl Ny. felé a Strazsó (l. o. ) csoportja (1214 m. ) következik, mely leginkább juraképletekből áll; ettől É. -ra a Manin és Szulyói (l. o. ) hegycsoport (891 m. ) a páratlan szépségű Maninhasadékkal és a Szulyói völggyel; a Kis-Magura (1162 m. ) a Nyitra és Bellanka völgyei közt; a gránit, gneisz és kristályos palákból felépült Rókosz (1010 m. ) az utóbbitól Ny. felé (leginkább kréta és eocén képletekből), végül az Inovecz (l. o. ) csoportja (1042 m. ) Trencséntől D. -re, melynek utolsó ágai Galgócznál vesznek a lapályba. |
