Ideiglenesen elérhető, tájékoztató jellegű, próbaüzem alatt futó oldal. A vízkezelő adatfrissítést nem kért.

Amint a Fehér- és Fekete-Körös egymásba ömlik, utána mintegy tíz kilométeres szakaszon nyílegyenesen halad a Kettős-Körös egészen Békés városáig. Ez a vízszakasz a Békésnél levő duzzasztó miatt aránylag lassú lefolyású, s egyenes lévén hiányos ideális haltanyákban. Ritkán, időszakonként horogra kerül ugyan egy-egy közepes nagyságú harcsa, de általánosságban az a jellemző, hogy ez a vízterület ragadozó halakban aránylag szegény, ezért inkább a pontyhorgászok keresik fel, nem ritkán igen szép eredménnyel.
A duzzasztómű után a folyó kanyargósabbá válik, s egyúttal bőségesebb lesz a halállománya és színesebb a korábbi érdektelen, letarolt ártere is. Az egykori békési kikötő víz alatt rejtőző hullámtörői valóságos halparadicsomnak számítanak, de sok tapasztalat kell hozzá, hogy a vesszőfonadékokban történő elakadásokat elkerülje a horgász, ami azután valóban nagy hal esetében szinte elkerülhetetlen. A Gyulán, Békéscsabán és Békésen átfolyó szennyezett élővíz-csatorna befolyása csökkenti a horgászok esélyeit, de ezek már közvetlenül Békés után jelentősen javulnak. A 111. folyamkilométer után a Krisztina-zug, a Samu-kanyar és az őket követő Keskeny-zug vidéke már lényegesen jobb horgászeredményekkel kecsegtetnek; a jól megválasztott mély vizű örvényeseken, visszaforgókon a növényevő és ragadozó halak szebb példányaira egyaránt számíthatunk.
A folyó jobb partján a 110. folyamkilométer közelében található a Bodzás-zug elnevezésű holtág, ahol a nádas partszegély miatt kevés az igazán jó horgászhely, de ha ilyenre bukkanunk, ott tekintélyes ponty- és süllőzsákmány reményében telepedhetünk le. Ugyanez vonatkozik egyébként lejjebb, a 100.folyamkilométer közelében fekvő László zugi-holtágra is, azzal a különbséggel, hogy ott könnyebben találunk megfelelő horgászhelyet.
A folyóbeli horgászviszonyokhoz visszatérve: éppen az előbbiekben említett két holtág között (a 105. folyamkilométer közelében) ömlik a Kettős-Körösbe a Hosszúfoki-csatorna, s ez a folyószakasz szintén ígéretes horgászvíz. Az említett csatorna váltakozó vízállása és vízinövényzete miatt csak igen rapszodikus horgászélményt nyújt, elsősorban az apróhalak sűrű kapásain szórakozó horgászok találnak itt szinte mindig biztos szórakozásra. Ehhez azonban csaknem nélkülözhetetlen az előzetes beetetés.
E csatornától a Mezőberénybe tartó közút hídjáig a Kettős-Körösön kiemelkedő horgászhely nemigen található, jóllehet, elvétve kapitális harcsák akadnak horogra. Az említett közúti híd és a köröstarcsai híd közötti folyószakasza Mezőberényi Horgászegyesület saját kezelésű vízterülete. Természetesen a MoHosz Békés megyei Intéző Bizottsága által kiadott, a horgászkezelésű vizekre vonatkozó területi engedélye ide is érvényes.
Köröstarcsa után a folyó megtartja kanyargós jellegét, de egyre szaporodnak a kövezéssel védett éles kanyarulatok, amiket az arra járó horgásznak feltétlenül érdemes jó néhány próbadobással alaposan kitapasztalni. A ponty- és keszegfélék (elsősorban az utóbbiak) itt már jóval nagyobbak, mint az előbbiekben ismertetett felsőbb folyószakaszon, az egy kg körüli dévérkeszeg errefelé már nem ritkaság, és mint mindenütt végig a folyón, természetesen fontos szabálynak tekinthető, hogy a kanyarok jobb fogási lehetőséget biztosítanak. Amennyiben nincsenek kőszórással védve, úgy a külső oldalukon, a mélyebb vízben tanácsos próbálkozni, méghozzá rövid, partközeli dobásokkal. Védett part esetében célravezetőbb a túlsó oldalról próbálkozni,de akkor is úgy, hogy lehetőleg minél jobban megközelítsük dobásainkkal a kanyar külső, mélyebb vizét, illetőleg az azt védő kő- vagy rőzsevédűveket. Ez nyilvánvalóan veszélyesebb megoldás az előbbinél, mert sokkal hosszabb - ennélfogva bizonytalanabb - dobásokra kényszerül a horgász.