A Duna egyik legjelentékenyebb jobboldali mellékfolyója,
Tirolban a Rohrwald hegy alatt 1670 m. magasságban ered s K-i
irányban a Keleti-Alpok egyik jelentékeny hosszvölgyét öntözi.
Innichennél völgykatlant képez, azután hosszu völgyszorost alkot
s Linznél egy másik völgyszorosba lép. Tirolból Karinthiába lép,
eleintén K-felé folyik, majd É-ra s ismét DK-re fordul; Villachon
alul a karintiai lapályra lép ki, a stajer határon áttöri az őshegységet
s a Posruck és Bacher hegység közt elhaladva, a pettaui síkságra
ér. A magyar határt Szauricsnál éri el s innen Magyarország és
Horvát-Szlavonország közt határt képezve, DK-i irányban lassu
és tekergős folyással a Duna felé tart, melyet Eugerfalun alul
(Drávafok, l. o.) elér. A D. egész hossza forrásától torkolatáig
668 km., miből magyar területre 357 km. esik; forrásának a torkolattól
való egyenes távolsága 501 km. Esése legfelső részében Linzig
1 km.-re 1,2 m., Karinthiában is még 1 m., alább jóval csekélyebb
s magyarországi részében kilométerenkint csak 0,35 m. Tengerfeletti
magassága forrásánál 1670 m., Innichennél 1104, Villachnál már
csak 468. Marburgnál 269, Friedaunál (a magyar határ közelében)
224, torkolatánál 75 m. Eszéken alul 325 m. széles és 61/2 m.
mély. Villachtól kezdve (610 km-nyi hosszban) tutajozható, de
gőzhajókkal csak Barcson aluli szakasza (155 km.), evezős hajókkal
pedig Légrádtól kezdve (249 km.) járható. Vizkörnyéke 47 191 km2,
miből magyar területre 5755 km2 esik. Legjelentékenyebb mellékfolyói
a bal oldalról: az Isel (Linznél), Möll (Möllbrucknál), Lieser
(Spittalnál), Gurk (Steinnél), Lavant (Lavamündnél), Mura Légrádnál,
Rinya (Babócsnál); a jobb oldalról a Gail (Mariagailnál) Drann
(Pettaunál), Plitvica (Sztrnya mellett), Bednya (Légrádon felül),
és Bisztra (Babócsánál) Karasica (Eszéken alul). A D. továbbá
magába veszi a Millstadti, Ossiachi, Wörthi tó, a Weissensee és
Fackersee lefolyásait.
A D. magyarországi alsó, alacsony partu szakaszát terjedelmes
mocsarak szegélyezik, melyeknek kiszárítása folyamatban van. A
Kalogyvár és Palocsa mocsarak még a század elején 10 636 ha. területet
foglaltak el, azóta nagy részüket kiszárították. E mocsarak lecsapolását
már Probus császár kisérlette meg; 1754-79 közt Mária Terézia
is tervezgette, de eredmény nélkül. Adamovics Kapisztrán, Verőce
alispánja e területből lecsapolás által 1853-ig 3594 ha.-t tett
termővé s ma e vidék nagy része már száraz. A kanizsai mocsarat
Batthány Lajos száríttatta ki Wieser magyar mérnök által. 1883
óta a hajózás szempontjából 1 057 000 frtra előirányzott mederrendezési
munkálatok folynak Barcstól a D. torkolatáig, mely munkálatok
azonban még kiegészítést igényelnek. A védőtöltések hossza most
237,8 km.; a D.-nak Zákonyon aluli része (228 kilom.) az eszéki
folyammérnökség felügyelete alatt áll. A D.-ban az aranymosást
őrzik. A gőzhajózást egy vállalat tartja fönn, melynek öt gőzöse
s 38 uszályhajója van.
A D.-t már Strabo és Ptolemaeus említi; nevét a keltáktól kapta,
kik K. e. 350-336. Pannoniát elfoglalták és kiktől nevét a görögök
és rómaiak elfogadták. Kulturális jelentősége némely leletekből
kitünik; ilyen az eszéki gyöngyszemlélet, a Virjén talált római
érmek, és mindenek felett a zákányi pogány vár Somogyvármegyében.
A római hadiut a D. völgyének jobb oldalán Tentiburgiumtól (Dálja)
Aquaviva (Varasd) felé huzódott." (Pallas)
Még több info:
Sallai Zoltán: A Dráva-Mura vízrendszer halfaunisztikai vizsgálata
Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, 7625 Pécs, Tettye tér 9.
Tel: (72) 213-263 Fax: (72) 210-747
