Ideiglenesen elérhető, tájékoztató jellegű, próbaüzem alatt futó oldal. A vízkezelő adatfrissítést nem kért.

A lecsapolt Hanság
A térség egykor - a Fertő-vidék és a Hanság nagy lecsapolási munkálatai előtt - teljesen más képet mutatott, mint a nemzeti park megalakulásakor. A maga felszíni vizeivel egy összefüggő, körülbelül 100 000 hektárnyi mocsaras, lápos, ingoványos terület volt, amelyet tavak, kisebb kiemelkedések - úgynevezett gorondok - tarkítottak. Az elmúlt századok folyamán sokszor fölvetődött a vidék lecsapolásának és mezőgazdasági hasznosításának gondolata, de erre csak a XIX. és a XX. században került sor. Több részletben szabályozták a Hansági-medencébe ömlő folyókat, a medence mélyebben fekvő részeiről pedig kiterjedt csatornarendszerrel vezették el a vizet. A Fertő időszakos kiöntéseit a délkeleti partvonalon az 1900-as évek elején felépült körgát akadályozza. Az itt kezdődő Hansági-főcsatorna a tájat nyugat-keleti irányban szeli keresztül. Az ebbe tartó mintegy 1500 kilométer összhosszúságú lecsapoló árokrendszer kiépítése 1958 és 1967 között fejeződött be.

A felszíni vizek eltüntetése és a talajvízszint süllyesztése után a Hanság nagy területeit befásították (főleg gyors növekedésű nemesnyár-klónokkal), illetőleg szántóföldi művelésbe vonták. Az évezredek alatt felhalmozódott, helyenként több méter vastag tőzeget vagy kibányászták, vagy magára hagyták, s a kiszáradt tőzeg igen hamar elbomlott vagy kiégett.